„Ez van, de mit tehetnék?”

– hangzik el naponta többször is. A legtöbb esetben még hozzátesszük, hogy, – „Igen, tudom, hogy ezt, vagy azt kellene tennem, DE…”

A legtöbb ember önfejlesztő könyveket olvas, esetleg előadásokra jár, ettől remélve, hogy megoldást talál a problémájára. Elolvassa, meghallgatja, majd kialakul egy vélemény benne, esetleg le is tudja szűrni a tanulságot, de igen kevesen tudják megvalósítani azt a változást, amire vágynak. Így továbbra is élnek a számukra nem megfelelő házasságban, kapcsolatban, dolgoznak olyan munkahelyeken, ami elegendő stresszel látja el őket ahhoz, hogy aztán hazatérve, türelmetlenül, tovább rontsák az egyébként sem rózsás helyzetet. A gyermekek iskolai helyzete, a magas elvárások, mind-mind arra sarkallják a szülőket, hogy a gyermekeik felé nyomják a stresszt, mert a szülők nem tudnak mit kezdeni ezzel a sok megoldatlan helyzettel. Talán nem is látják tisztán magát a helyzetet sem. A rendszer, az iskola, a másik ember hibáztatása nem vezet semmi jóra. Legalábbis a megoldás tekintetében. Mi, emberek szeretjük a felelősséget áttolni másra, hiszen azt gondoljuk, így mentesülünk mindattól, amivel meg kellene birkóznunk. De mi a megoldás?

A megoldás a változásban rejlik.

Jó tudni, hogy a változás úgy is létrejön, ha nem akarjuk, ha nem mi irányítunk. Általában ekkor nem nekünk megfelelő irányban száguld le a lejtőn az életünk. Át kell vennünk a gyeplőt, az irányítást a saját életünk felett. Az életünket csak úgy tudjuk irányítani, és megfelelő mederben tartani, ha a helyzetünket megfelelően látjuk, döntünk, és a döntéseinkért felelősséget vállalunk. Igen, felelősséget. Ez a szó rettentő nagy erővel bír. Mert felelősséget vállalni saját magunkért, a mai Világban nagydolog, és nem túl népszerű. Azt, hogy amit tudunk, vallunk, azt cselekedeteinkkel is megerősítsük, hogy tegyünk azokért a dolgokért, amik fontosak nekünk, az első lépés a pozitív változás felé. Mert attól, hogy tudjuk, hogy mit kellene tennünk, automatikusan még nem tesszük. ( Tisztelet a kivételnek! )

De hogyan is kapcsolódik ide a kineziológia?

Valaki, akinek problémája van, az vár valamire. Valamire, ami segít, ami megoldás. Vannak, akik hosszú ideje nem tesznek semmit, és vannak, akik folyamatosan próbálkoznak, de nincs eredmény, vagy igen csekély. Általában megy az „agyalás”, de változás az nincs, vagy van, de egyre rosszabbodik a helyzet.

Itt lép be a kineziológia. Olyan eszközt, gondolkodásmódot adva a kézbe, hogy átvegyük az irányítást, hogy máshogy lássuk a helyzetet, hogy dönteni tudjunk, hogy a döntéseinkért felelősséget vállaljunk, és hogy cselekedjünk döntéseinknek megfelelően, így számunkra jobbá téve életünket.

Lássunk néhány általános példát, ahol elkélne a változás:

  • párkapcsolati problémák
  • gyermekekkel kapcsolatos nevelési problémák
  • kommunikációs problémák
  • munkahelyi problémák
  • nem megfelelő önbizalom
  • nem megfelelő önértékelés
  • gyermekvállalásban felmerülő problémák
  • beilleszkedési zavarok
  • tanulási nehézségek…

Illetve néhány tünet együttes, ami segítségért kiállt:

  • körömrágás, hajcsavarás
  • pótcselekvések felvétele, pl. „tikkelés”, „rángás”…
  • depresszió
  • alvászavarok
  • magas testsúly, hízás
  • allergiák
  • félelmek, szorongások
  • pánikbetegség
  • különböző testi fájdalmak…

Ha valamelyikben is magadra ismertél, nézz szembe vele. Mit tettél eddig, hogy megoldd? Van-e eredménye? Jól érzed-e magad? Szeretnél-e változtatni rajta?

Bármi legyen is a problémád, ha azt nem tudod megoldani, ne szégyellj segítséget kérni, mert egy helyzet csak akkor probléma, ha azt te problémának látod!

Magyariné Kiss Ilona

Magyariné Kiss Ilona

Természetgyógyász, Kineziológus, Reflexológus