otthon…együtt…idő…beszélgetés…játszás…hobby…pihenés…család…

…talán olyan dolgok, amire mostanában az emberiség nem nagyon ért rá. A legtöbb felnőttet lefoglalja a munka, a feladatai, a gondok. Nem lassítanak. Általában nincs meg az a kapocs, ami 100-200 évvel ezelőtt kötötte össze a családokat. A nagyszülőket, a rokonokat. Az idő és a pénz központi tényezővé vált. Az emberek kevés időt szánnak önmagukra, gyermekeikre, szüleikre is. Egyre többen szenvednek krónikus betegségekben, nagy a lelki nyomás, felnőtteken és gyermekeken egyaránt. Az értékrend folyamatosan változik, és sok kritika éri a fiatal társadalmat. Ez ügyben számtalan cikk, oktatás, videó jelent meg a közelmúltban. Sajnos a legtöbb esetben pozitív változás csak akkor figyelhető meg, ha valami nagy gond, betegség jelentkezik. Ez felhívja a figyelmet magunkra, az életre, a fontos dolgokra.

A jelen helyzet változtatni fog ezeken a dolgokon, de az iránya, csak rajtunk múlik. Az, hogy társadalmilag, emberileg most milyen fejlődés következik, csak a mi gondolataink, tetteink határozhatják meg. Érzelmileg mindenki érintett. A gyermek, a tanár, a nagyszülő, a dolgozó ember, a gyermekét váró nő, MINDENKI.

Az első fontos dolog, ami pozitívvá teheti a jelent számunkra, hogy elgondolkozunk ezen a mondaton:

„Otthon lenni jó!”

Lényeges gondolat, ha te nem így érzed. Akkor az első nagy feladatod, hogy megváltoztasd a hozzáállásodat. Tedd szerethetővé a helyet, ahol élsz. Rendezd át, takarítsd ki, dobj ki dolgokat…

Ha már érzed az „otthon”-t, gondolkozz el azon, mit csináltál nagyon régen, ami kedves a számodra. Társasozz a gyermekeiddel, ásd fel a kertet, olvass, kreatívkodj, vagy tanulj meg valamit, amit már rég szeretnél. Ha te így teszel, a gyermekeid is így fognak tenni. Ha te jól érzed magad otthon, a gyermekeid is jól fogják érezni magukat.

A következő gondolat, az oktatás. Az oktatási rendszer is kapott a közelmúltban hideget-meleget. Most sok minden változni fog ezen a területen is. Támogasd a gyermekeidet, hogy éljenek a lehetőségekkel, amiket tanárai biztosítanak nekik. Nem fog Mindenkinek, minden tetszeni, de az idegeskedés, a negatív hozzáállás nem segíti a pozitív változást. A tanároknak sem könnyű most. Ez egy új helyzet a számukra is. És, igen. Lehet, hogy a szülőknek kell leülni a gyermekekkel tanulni, segítséget adni nekik, többször, mint eddig valaha. De nem ez a „dolga” egy szülőnek?  A sok különóra és foglalkozás, a rohanás helyett elindulhat valami más. Talán a gondoskodás egy másik formája. A szülői lét egy másik oldalát ismerhetik meg most a gyerekek, talán jobban, mint bármikor a közelmúltban.

Épp itt az ideje, hogy kommunikáljunk, segítsünk, szeressünk, időt szánjunk, játszunk, egyén szintjén, hogy elindulhasson valami pozitív társadalmi szinten is.

Magyariné Kiss Ilona

Magyariné Kiss Ilona

Természetgyógyász, Kineziológus, Reflexológus